A Békés Megyei Népművészeti Egyesület „Innováció a kézművességben” című projekt keretében indította el „Múlt a jelenben” – hagyományőrző műhelyeit. 2019-ben nagy lendülettel indult el a hímző, fafaragó és a rézműves műhely, mely 2020-ban kiegészült a rézműves a bútorfestő és a könyvkötő műhellyel. A foglalkozások 2020. év elején március közepéig folyamatosan működtek. A járványügyi helyzet miatt a műhelyfoglalkozásokat kénytelenek voltunk szüneteltetni nyár közepéig. 2020. júliusától folytatódtak a műhelyeink.
A hímző műhelyben a résztvevők elsősorban a békéscsabai szűcshímzés innovatív feldolgozásával ismerkednek meg. A műhelyre jelentkezők közt voltak teljesen kezdők, akik most ismerkedtek meg a hímzés fortélyaival, de akadtak olyanok is, akik már gyakorlottan nyúltak a tűhöz és cérnához. A péntek délutáni műhelyfoglalkozások alatt megismerkedtek a békéscsabai szűcshímzés technikai kivitelezésével, sablonszúrással, a motívumok sablonálásával, a laposöltés technikájával, az azsúrozással. Szeptember végére egy komplett lakástextil kollekció készült el a békéscsabai szűcshímzés motívumvilágának újszerű felhasználásával.
A vászonszövő műhelyben a békéscsabai vászonszövés sajátos mintakincsének és színvilágának modern feldolgozásával foglalkoznak a résztvevők. Sajnos a járványügyi helyzet miatt eddig csupán 4 alkalommal valósult meg műhelyfoglalkozása tavasszal, ahol a résztvevők a vászonszövés elméletével, a tervezés lépéseivel foglalkoztak, illetve ismerkedtek a szövőszékkel. A vászonszövő műhely újraindítását 2020. októberében tervezzük.
A könyvkötő és rézműves műhelyben két egymással szorosan összefüggő csoportban dolgoztak a résztvevők, ahol a szlovák énekeskönyv – Tranoscius – Békéscsaba egyik sajátos kézműves termékének továbbgondolásával, továbbfejlesztésével foglalkoztak. Mindkét műhely munkája szeptemberben lezárult. A könyvkötő műhelybe a foglalkozások során a résztvevők a jellegzetes békéscsabai rézveretes bőr borítású könyvek alapját készítették el, amit a rézműves műhely tagjai öltöztettek fel réz köntösbe. A könyvkötő csoportban a résztvevők elméleti alapozást kaptak a csabai rézveretes zsoltár kialakulásáról. Ez az énekeskönyv a betelepülő szlovákokkal került Békés megyébe, és itt a békéscsabai könyvkötők és drótostótok együttműködéséből jött létre ez az egyedi külső. Az elméleti ismereteket a gyakorlati feladatok követték, ami egy alapos könyvkötészeti alapismeretet eredményezett. A sok gyakorlás a néhány felvarrt füzet után, nagyon szép könyvtesteket eredményezett. Kiválasztották a legszebben felvarrt könyvtesteket és ezeken kezdték meg a valódi bőrrel való borítást. A munka folyamán, rendszeresen egyeztetés folyt az rézműves műhely részvevőivel, hiszen a végső összeállítás elkészítésekor pontosan kellett a tárgyaknak illeszkednie egymáshoz. A rézműves foglalkozásokon a résztvevők teljesen az alapoktól indultak, és az első időkben igen lassan haladtak, de a lelkesedés és a kitartás hamarosan meghozta a gyümölcsét. Szebb és szebb formák és díszítések kerültek ki az egyre ügyesebben dolgozó kezek alól, egymást inspirálva haladtak a munkálatok. A foglalkozások során mindenki kettő könyvre való rézveretet készített, így a műhelyek végére, mind a könyvkötő és mind a rézműves tagok egy-egy szép saját készítésű népművészeti tárgy birtokosává vált.
A festett bútor műhelyben szintén két párhuzamosan működő csoportban dolgoztak a résztvevők, ahol a századfordulón feledésbe merült békéscsabai festett bútorok hagyományának újjáélesztése volt a kitűzött cél. A legelső foglalkozásokon a fafaragók számára széleskörű elméleti alapozás folyt a csabai népi építészet és bútorstílus kialakulásáról a betelepüléstől annak virágzó, majd hanyatló koráig. A fafaragók a bútorfestőkkel konzultálva közösen eldöntötték, hogy milyen bútorokkal dolgoznak a festők keze alá. Majd nekifogtak elkészíteni a jellegzetes békéscsabai bútorokat. Előzetes gyakorlásként mindenkinek el kellett készíteni egy áttört talppal készített fali virágtartót és egy népi barokk kistükröt. Bizonyos feladatokat egyénileg, másokat párban, vagy csoportosan végeztek el. A felgyorsított tempó következtében szépen haladtak és a csapat határidőre teljesítette a festők iránti kötelezettségét, gyakorlatilag februárra minden bútor a rendelkezésükre állt a festésre. A bútorfestők kutatómunkával álltak neki a feladatnak. A fölkutatott anyag szakmai rendszerezése után, elkészült egy mintagyűjtemény, melynek elemei színhelyesek, melynek formai elemei hűen használják a régi idők motívumvilágát. A tényleges műhelyfoglalkozásokon először a nyers bútorok, kiegészítő bútorok alapozásához fogtak hozzá. A nyári intenzív kurzus keretében sikerült a szoba összes bútorát a megtervezett motívumokkal megfestenie a csoportnak, illetve a bútorokat egy valós szoba enteriőrbe helyezték el, ahol a falak festésére is gondot fordítottak.